Szagoljuk meg! Ha nem érzünk
mandula illatot, amely cián tartalomra utalna, már egy jó pont.
Érintsük meg vele a csuklónkat,
vagy könyökhajlatunkat, ahol az ereink közel vannak a bőrünkhöz. Várjunk 10-15 percet. Ha nem érzünk égető, szúró fájdalmat, akkor megint jó pont.
Érintsük a szánkhoz, amely
nagyon sok idegvégződést tartalmaz. Megint várjunk 10-15 percig. Ha nem érzünk kellemetlen hatást, akkor újabb jó pont.
Vegyünk a szánkba egy csipetnyi
darabot, anélkül, hogy megrágnánk, és lenyelnénk. Várjunk türelmesen! Ha nem szédülünk, nem érzünk hányingert, jó pont.
Rágjuk meg. Még mindig ne
nyeljük le! Az összezúzott növényi rostok meglepetést is tartogathatnak, tehát várjunk! Ha nem történik semmi, jó pont.
Nyeljük le azt az egy pici
falatot. Várjunk 20-30 percig. Ha szintén nem érzünk émelygést, szédülést, akkor ehetőnek bizonyul az a valami.
Figyelem!!Egy növény egyik része lehet ehető, a másik része lehet mérgező! Tehát, ha más részeit is szeretnénk
fogyasztani, akkor ezt a tesztet végig kell csinálni a többi részével is!
Ha van lehetőségünk párolásra,
akkor az egész folyamat előtt pároljuk meg a növény különböző részeit. Egyszerre soha az egészet!
Mielőtt a tesztet elkezdenénk,
előtte ne fogyasszunk semmit! Koplaljunk, hogy a kísérletünk csak arra a falatra koncentráljon, és ne tévesszen meg a gyomrunkban lévő egyéb élelem.
Elkerülendő!
Minden gombát! Ha csak 100%-ig
nem vagyunk biztosak az ehetőségében.
Túlérett, penészes
gyümölcsöt.
Mandula illatú a növény
bármelyik része (cián vegyületet tartalmaz) - gyökér, szár, levél, termés.
Háromlevelű
növényeket.
Babokat, gumókat, hüvelyes
magvakat.
Olyan növényt, amelynek
petrezselyemhez, kaporhoz hasonlító levélzete van.
Rózsaszínű, bíbor színű, vagy
fekete nyúlványokkal rendelkező magokat.