Víz a túlélésben


Vízigény

Napi 1 l mozdulatlan, 2-3 l normál, 10-20 l-ig melegben mozgásnál izzadással, vizelettel, kilégzéssel elveszítve (+elektrolit (só, kálium))
Vízveszteség tünetei testsúly %:
 (2,5 %) szomjúság, rossz közérzet, étvágytalanság, megindul a kiszáradás, a vizelet színe sötétebb lesz, és rendszertelenebb a vizelési inger. 
(5 %) rosszullét, szapora pulzus, bőrpirosodás. 
(6-10 %) fejfájás, szédülés, viszketegség, a végtagok bizsergése, tagolatlan beszéd, nehéz légzés, az ember képtelen járni. 
(10-15 %) duzzadt nyelv, az ember képtelen nyelni, bőrráncosodás, zsibbadt érzés a bőrben, rángatódzás, süketség, látási zavarok. 
(15-20 %) életveszélyes, 30 °C körüli hőmérsékletnél már egyfajta delírium állhat be. 
(25 %) még hűvös környezetben is halálos.  Víz nélküli életben maradás mozdulatlanul, árnyékban: 
50 °C–nál 1-2 napig 30 °C–nál 5-7 napig 10 °C–nál talán 9–10 napig is kibírható.


Víz jelenlétére  utaló jelek

Zöld rétek, stb.
Minden növénynek szüksége van vízre, ezt gyökereikkel szerzik be általában (némelyek még a törzsükben is nagy vízkészleteket tárolnak) A gond, hogy néha ezek a gyökerek túl mélyre nyúlnak.
A méhek általában olyan helyre építik a fészküket, hogy állandó vízforrás legyen 3 km-es körzeten belül. Figyeld a méheket, merre repülnek (természetesen nagy részük virágos mezők felé is tarthat). A legyek elméletileg még közelebb maradnak a vízhez (100 m). Ne feledjük ezek néha egészen apró vízkészletek lehetnek.
A növényevő állatok általában naponta kétszer isznak (hajnalban, és szürkületkor) Figyeld a nyomokat, ha sok nyom találkozik, légy résen, mert az általában közelében lévő vizet jelez. Bizonyos helyeken légy résen, veszélyes ragadozók várakozhatnak a prédára lesve.
A hangyáknak szintén állandó vízforrásra van szükségük. Ha hangyák tömegét látod masírozni egy fatörzsön felfelé, lehetséges, hogy egy esővízből származó vízkészlet felé tartanak.
Sziklahasadékokban megmaradhatott az esővíz
Sziklás terepen a moha, vagy a sziklák lábánál lévő repedések víz jelenlétére utalhatnak.
Sokszor a növények, ill. azok nedvei is vízforrásként szolgálhatnak.
A magevõ madarak is mindig víz közelében maradnak.
Növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található).
Források és szivárgások (mészköves területen).
Sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetőség repedésekből).
Teraszos völgy (a lejtõs rész mentén ásva vízhez juthatunk).


A vízveszteség csökkentése

Fizikai munka kihagyása, pihenés. Ha mégis szükséges, lassú mozgás. Nehéz munka végzése éjjel!
Árnyékban maradás!
Beszéd szüntetése, orrodon keresztül légzés!
Evés szüneteltetése, vagy csökkentése, mert a szervezeted vizet használ a lebontáshoz!
Ha van valami minimális vízkészlet, a nap leghidegebb időszakában igyunk, így elkerüljük, hogy rövidesen izzadtságként távozzon hőség esetén. Apró kortyokban igyunk, ne vedeljünk. Ha kevés vizünk van, igyuk meg 24 óra alatt. Ne takargassunk, ne osszuk be nevetséges adagokra. Ez csak ahhoz vezet, hogy előbb legyengülünk, és esetleg nem tudunk hatékonyan részt venni a vízkeresésben. Ne töröljük az izzadságot homlokunkról, stb.! Alkalmazzunk homlokpántot, ami felszívja a vizet és így hűti a fejet.  Takarjuk be a fedetlen bőrfelületeket, így csökkentjük testünk kipárolgását.
Ne feküdjünk a forró talajon, sziklákon, stb. A legnagyobb hőség idején pihenő. Tengeren rekedtnél mentőcsónakban, legyezgetés, ruha nedvesítése tengervízzel.


Vízgyűjtés

Fogyasztásra valószínűleg alkalmas vizek: forrásvíz, esővíz, harmat, friss tiszta hó

VÍZKIVONÁS: Csapadék: Felfogás: poncsó, PVC-fólia, esőgallér stb. Pára, harmat összegyűjtése: réteken, füves legelőkön használható. Lábszárra tekert nedvszívó anyag segítségével séta közben, pólót, szivacsot vagy törülközőt végighúzva a növényzeten. Növényekrõl, keréknyomból:  A fánál fontos, hogy ne legyen mérgező.A lomblevelű erdők egyes fái alkalmasak arra, hogy megcsapoljuk nedveiket. A nyír és a juhar kérgének bemetszésével, egy pálcika segítségével edénybe vezetve 10-12 óra alatt 1 pohárnyi tápláló, tiszta folyadékot nyerhetünk. száraz fűvel borított réteken gyakran láthatunk élénkzöld foltokat, télen is zölden virító növénycsoportokat. Ezek a felszín alatt megbúvó vizeket mutatják. Vannak kifejezetten "forrás jelző" növények, pl. a fehéren virágzó keserű foszlár és a sárgászöld vagy sárga virágú veselke tavasszal jelzi a talajban a vizet. A mészkőforrások helyét a csillagos májmoha csoportok, elsősorban a buvákfű árulja el. Jó forrásjelző a kis virágú füzike, a szántókon pedig a satnya gabona. Az erdei források vidékén gyakran látható az erdei káka, a keserű foszlár, az erdei sás, az erdei zsurló és az acsalapu, a boroszlán, a gyíkhagyma és a medveszőlő. A mezei vízforrásokat a mocsári gólyahír, a keserű foszlár, a mocsári nefelejcs, a kúszó boglárka jelzi. A forrásfű csaknem minden vízlelőhelyen előfordul. A fák közül a talajvízre utal a fűz, az éger, a fekete és fehér nyár, a kőris, a nyír és a szil. Nagy nedvességtartalmú földterületen úgynevezett "indián forrás" készíthető. Ehhez ássunk egy 0,5 m X 0,5 m-es gödröt. Várjunk egy kis időt, majd óvatosan merjük ki az első adag, szennyezett vizet. Egyre tisztább víz fog a gödörbe szivárogni, amely leülepedve végszükség esetén fogyasztható. Sziklaüregekben, fák üregeiben megrekedt víz üreges növény száron, műanyag csövön át kiszívható.
Naplepárló ág: Fiatal, sűrű levelű, nem mérgező ágra korán reggel nejlonzsákot húzni, és rákötni a száját. A nap hatására kicsapódik a víz, és a nejlonzsák aljára összegyűlik. Nem túl hatékony módszer, ezekből mindössze egy-két deciliter vízre számíthatunk naponta.
Naplepárló gödör: 1,5 méter átmérőjű ,1 méter mély gödör, Aljára egy nagyobb vödröt vagy edényt, fóliával, poncsóval fedni a gödör tetejét úgy, hogy szorosan illeszkedjen a talajra. A fólia közepére tegyünk egy nagyobb követ. Fontos, hogy a fólia sehol ne érjen a gödör falához, mert az a lecsurgó vizet elnyeli. A nap hatására a pára kicsapódik, a fólia gödör felőli oldalán, és belecsurog az edénybe. A kicsapódott vízmennyiséget úgy növelhetjük, hogy nedves fűvel, növényekkel körberakjuk az edényt.


Páragyűjtés


Csapadék begyűjtése


Patak-, forrás-, tóból vízgyűjtés


Kiszáradt folyómederből, tengerpartról víznyerés ("indián forrás")


Faodúból víznyerés


Naplepárló ág


Naplepárló gödör


Más forrásból vízgyűjtés

Tojás, kókuszdió, különböző növények, hús, kaktuszok


Víztisztítás

Forralás

Általában ez a legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a vízben lévő baktériumok stb. eltávolításának. Egy nagyobb fazékban forraljuk fel a vizet, majd legalább 10 percig tartsuk forráspont felett (magyarul bugyogjon rendesen az a víz). Itt érdemes megjegyezni, hogy szintén fontos a forralás időtartamának csökkentése! Minél hamarabb felforr a víz, annál kisebb az esélye a különböző mikroorganizmusoknak, hogy védekezzenek ellene. A fazekat lefedve, megfelelő tűzhelyet kialakítva, jobb tüzelőanyagot használva érhetjük el a gyorsabb forralást. Valamennyi víz elpárologhat majd forralás közben. Fogyasztás előtt hagyjuk kihűlni! A forralt víz íze kissé kellemetlen lehet az oxigénszint csökkenése miatt. Két tiszta kancsóból ide-oda átöntve néhányszor újra felfrissíthetjük a vizet, jobb, kellemesebb ízt adva neki. A forralás előtt ajánlott a mocskosabb, zavarosabb vizet leszűrni.


Klórozás

A legegyszerűbb módja ennek az, ha megfelelő mennyiségű klórtablettát szerzünk be. Ez ugyan kissé drága lehet, de viszonylag egyszerű tárolni, így akár egy túlélőzsákban is könnyen elfér.
A másik megoldás, ha (kizárólag klórt tartalmazó!) fehérítőt használunk a célra. 5 liter vízbe 8-15 cseppet téve (szennyezettségtől függően) elpusztítható a legtöbb mikroorganizmus. Hagyjuk állni 30-45 percig, majd fogyasztás előtt szagoljuk meg: ha nincs klóros illata, akkor a víz túlságosan szennyezett volt, merjünk egy másik adagot, vagy keressünk más vízforrást és ismételjük meg a folyamatot. Természetesen a mennyiséget nagyon pontosan be kell lőni, hiszen nagy mennyiségben fogyasztva a klórt hamar elpatkolhatunk. Célszerű kifejezetten ivásra gyártott készítményt beszerezni pl. túraboltból, és a használati útmutatóját követni.

Klórtabletták: a szilárd termékek kalcium-hipoklorit sajtolt formái. Annak ellenére, hogy a leginkább elterjedt vízkezelési módszer rengeteg szabadidős tevékenységi forma során - még inkább ultrakönnyű túrázók között, akik nem akarják cipelni a nehéz és ormótlan víztisztító pumpákat - máris az elején fel kell, hogy világosítsak mindenkit: a klór nincs hatással a Cryptosporidiumra! Emellett Giardia ellen is csak alacsonytól a közepes osztályzatig van hatása. Ami azt jelenti, hogyha a vízben nagyon sok a szennyeződés, lebegő részecske, alacsony hőmérsékletű (ami ugye forrásvíznél akár 4-5 fokot is jelenthet) netán a kórokozók csíraszáma igen magas vagy csak a türelmetlen túrázó nem várja ki a biztonságos 4 órányi behatási időt, akkor a klórtabletta mindössze csökkenteni tudja a fertőzésveszélyt, de nem nyújt még 60%-os védelmet sem! Más baktériumok és vírusok ellen azonban kiválóan teljesít. Ám, még ilyenkor is érdemes minimum egy órát várni a víz fogyasztásával!

Klór-dioxid tabletták: ezek már akár közepes hatásfokkal is dolgoznak Cryptosporidium ellen és kiváló ölőhatásuk van egyéb fertőző ágenseken. Legtöbbjük akár fél óra alatt is képes a szennyezett vizet ihatóvá tenni. A dolog nyitját az adja, hogy a klór ebben a formájában sokkal hatásosabb. Igazából itt a nagyobb hangsúly az oxigén mulekulákon van. Ezek végzik a munka nagyobb részét. Mivel a klór-dioxid egy igen erős elektronfelvevő-képességű anyag. Azt pedig mindenki tudja általános iskolai tanulmányainak köszönhetően, hogy minden élő szervezet sejtplazmájában elektronok vannak. Ezek mindig olyan arányban és mennyiségben vannak jelen, ami a sejt egészséges életfeltételéhez megfelelő. Azonban ha egy ilyen nagyon erős reagens, mint a klór-dioxid kapcsolatba kerül ezekkel a sejtekkel, akkor a kórokozók elektrondonorként viselkednek és annak ellenére, hogy nagyon nem szeretnék, le fogják adni sejtplazmájuk elektronjait a klór-dioxidnak - mivel a kémia törvényeinek ők sem szegülhetnek ellent. Abból is az oxigénmolekuláknak. Míg a klór a sejtben található egyéb vegyületekhez kötődve sókat alkot és a mérgező, tiszta klór állapotból egy számunkra veszélytelen anyaggá alakul. A kórokozóknak viszont nagyon is almás. Nekik a földi lét befejeződött. A sejtfolyamatok összeomlanak.

Nátrium-hipoklorit (hipó): A háztartási hipó nátrium-hipoklorit 3-8%-os oldata. Ipari víztisztításnál 15%-osat használnak, felületfertőtlenítésre pedig 1,5%-os sprayet permeteznek. Az 5-5,25%-os SZÍNEZETLEN ÉS ILLATOSÍTATLAN háztartási hipókat használhatják katasztrófák esetén víztisztításra. Ez az eljárás a következő: 2 csepp hipó 1L csap- vagy esővíz tisztaságú vízhez. Tehát ez azt jelenti, hogy nincsenek látható lebegő részecskék a vízben és nem zavaros!!! Amennyiben a víz opálos, de nem zavaros, akkor ennek a mennyiségnek a duplája szükséges (4 csepp). Ha a víz enyhén zavaros, akkor 6 csepp. Amennyiben nagyon zavaros és semmivel nem tudjuk megszűrni, akkor 8 csepp a kötelező adag 1L vízhez. Ezután a vizet minimum 30 percig hagyni kell állni! Amennyiben a fél óra leteltével nem érezzük a klórszagot vagy ízt nem árt egy-két cseppet ismét a vízhez adni és várni újabb fél órát. Ha túl erős a szag vagy az íz, akkor csak pihentetni kell a vizet nyitott konténerben, napfényes helyen. Akkor lőttük be jól az adagolást, ha a várakozási idő leteltével csak egy nagyon enyhe klór ízt és szagot érzünk. A hipóval is egyébként az a baj, mint a legtöbb klórvegyülettel, hogy idővel lebomlik és veszít hatásából. Ezt a folyamatot a közvetlen napfény csak felgyorsítja.


Egyéb vegytisztítás

Jód: a jódot az Európai Unió területén betiltották vízfertőtlenítésre. pajzsmirigy betegségekkel küzdők és állapotos nők válasszanak más megoldást víztisztításra! Nos, a jódnak kaphatóak tablettái, oldatai és kristályos formái is. Nincs olyan jó reagens, mint a klór vagy a hidrogén-peroxid, de vészesetre megteszi! A jód alapú tablettákkal nincs gond: csak követni kell a gyári utasítást. Ha ez nincs meg, akkor is általában egy tabletta egy liter vízhez van ma már kalkulálva. Oldat formájában leggyakrabban az ún. jódtinktúra formájában juthatunk hozzá, ami nem más, mint orvosi tisztaságú alkoholban oldott jódkristályok eredménye. 2%-os jódtinktúrából egy liter vízhez 5 cseppre lesz szükségünk! Amennyiben a víz hideg, zavaros vagy nagy mértékben szennyezett, úgy 10 cseppet adagolhatunk vagy a már ismertetett megoldásokkal szűrhetjük és melegíthetjük a vizet, hogy kevesebb jódot kelljen használnunk. Kristályos formában hozzájutva először készíteni kell egy oldatot! Ehhez 4 gramm jódkristályra és 30ml desztillált vízre lesz szükség. Egy percig jól rázzuk fel ezt a keveréket! Hagyjuk állni pár percig és győződjünk meg róla, hogy pár szemcse látható az üvegcse alján. Ha nincs semmi, adjunk hozzá pár darabot és rázzuk össze megint! Amennyiben minden kristály feloldódna, akkor az oldat nem elég erős, ezért kell mindig néhány darabnak az üveg alján látszódnia. Nem kell parázni, nem lehet túladagolni, mert az oldat telítődésével a víz nem lesz képes több jódkristályt feloldani és azok ott maradnak az üveg alján. Előszűrt, közel tiszta vízhez 13ml oldatra lesz szükségünk átlagos időjárási körülmények között 20 fokos víz fertőtlenítésére. Emlékezz rá, hogy az aktív szénnél említettem: egy mokkáskanál ~3ml, egy teáskanál ~5ml, egy evőkanál ~25ml. Tehát két és fél teáskanál jódoldat elegendő 1L víz ihatóvá tételére. Hidegben vagy zavaros vízben ezt a mennyiséget növelni kell! Erről lentebb, az általános részben olvashatsz. Ezzel az oldattal a várakozási idő mindössze 15-30 perc, viszont nem hatásos Cryptosporidium ellen! Sokan nem szeretik a jódot használni, mert elszínezi a vizet és nagyon kellemetlen, fanyar ízt ad neki. Ezen könnyen lehet segíteni: a várakozási idő leteltével C-vitamint, pezsgőtablettákat, energiaital-porokat vagy csak egyszerűen egy csipet sót kell adagolni a vízhez és máris sokkal kellemesebb íze lesz.


Kálium-permanganát: Általában 3-4 kristályt dobnak egy liter vízbe, hogy 30 perces behatási idő után biztonságosan iható legyen a víz. Itt nincs méregetés meg csöpögtetés, stb. Egyszerűen kiveszünk az orvosságos üvegből 3-4 kicsi kristályt és a vízbe dobjuk! A lényeg, hogy halvány rózsaszínű legyen az oldat! Semmiképpen sem lila, mert az már úgy cirka 0,01%-os, ami sebfertőtlenítésre való oldat! A kálium-permanganátban az a jó, hogy glicerint csöpögtetve rá tűzindítóként is lehet használni a spontán bekövetkező, heves égés miatt. Tehát egy tubus permanganát lehet vízfertőtlenítő, sebfertőtlenítő vagy akár tűzindító alapanyag is! A kálium miatt sok helyen veszélyesnek minősítették és semmiképpen sem ajánlott hosszútávú használatra. Ám a kempingcuccok fertőtlenítésére is lehet oldatát használni.


Hidrogén-peroxid (H2O2): a fluor és az ózon után a legerősebb oxidálószer! Erősebb a tiszta klórnál, klór-dioxidnál és a kálium-permanganátnál is! A gond az, hogy maradványanyag vagy melléktermék nélkül bomlik le vízre és oxigénre, ezért nem monitorozható a behatás eredménye és nehezen határozható meg az ideje. Ez az egyetlen ok, amiért nem szeretik nagyüzemi körülmények között használni. De, nekünk pár trükkel kiegészítve bőven megteszi! Patikákban sötét, kis palackokban juthatunk hozzá. A lényeg, hogy élelmiszer tisztaságút (food grade) vegyünk vagy rendeljünk és 35-50 tömegszázalékost!!! Az ennél gyengébbeket el kell felejteni! Klórtabletta használata után mindössze 4ml hidrogén-peroxidra lesz szükség 1L vízhez, hogy 15 perc alatt ihatóvá tegye a vizet - még ha a klór Cryptosporidiummal nem tudott elbánni - plusz semlegesítse a klórízt! Magában használva két evőkanál (~50ml) peroxid végzi el ugyanazt a fertőtlenítő hatást egy gallon vízen (3,8L). Leosztva a mennyiségeket egy liter vízre ez 13ml-t jelent. Csakúgy, mint a jódoldat esetében. A klór mellékhatásai és esetleges karcinogénjei nélkül. És a jódnál sokszorosan nagyobb hatékonysággal. Ezután hagyni kell állni a kezelt vizet min. éjszakára, de 24 óra még jobb. Baromi olcsó, eszméletlenül hatásos, káros-anyagmentes.


Desztillálás, lepárlás

A mikroorganizmusok eltávolítása mellett a desztillálás eltávolítja az egyéb anyagokat is, mint pl. fémeket, sót, és sok más kémiai anyagot is. Maga a folyamat annyit jelent, hogy a felforralt vízből kicsapódó párát gyűjtjük be és használjuk fel ivásra. A párából nyert víz nagy tisztaságú, szinte semmilyen egyéb anyagot nem fog tartalmazni (ezért pl. a különböző ásványi anyagokat másként kell pótolni, étellel, vitamintablettával stb.). Egy lehetséges módszer desztilláláshoz: egy felfordított fedő fogantyújához függesszünk egy csészét, pár centit hagyva a kettő között. Az egészet tegyük a fazék fölé úgy, hogy a csésze ne érjen bele a vízbe. A forrás közben elpárolgó víz a fedőn kicsapódik, majd összegyűlik a csészében - ez lesz a desztillált víz.


UV-sugárzás

Hagyományos PET palackba töltve a valamennyire megtisztított vizet (legalább a nagyobb szennyeződéseket rongyon átszűrve) helyezzük ki azt a tűző napra és hagyjuk állni 3-6 órán át! Az UV-sugárzás fog gondoskodni a mikroorganizmusok elpusztításáról. Érdemes időnként alaposan felrázni a palackot, hogy minden részt elérjen a napfény.


Szűrés, fordított ozmózis

A fizikai szűrésre támaszkodó víztisztítás során mindössze a szűrő pórusméretével tudunk játszani és mivel aranyszabály, hogy a vízben mindig az öl, ami nem látható, ezért 1 mikron feletti pórusméretű eszközöket ne is vásároljunk vagy neki se kezdjünk elkészítésüknek! Ezen okból kifolyólag meg kell említenem újfent, hogy az ún. túlélőszűrőket vagy szükség szűrőket, amiket növényi darabokból, apró kavicsból és homokból szokás összerakni egy PET palackba, EL KELL FELEJTENI!
Több előgyártott víz szűrő rendszer is van, a vészhelyzeti víz szűrő szívószáltól a víztisztító kulacsokig. Érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy szükség lesz a filter cseréjére, így annak utánpótlásáról is gondoskodjunk. A túlélőzsákban is jó szolgálatot tehet egy kézi szűrő, hiszen így akár többheti vízhez is juthatunk egyetlen eszköz használatával anélkül, hogy nagy súlyt cipelnénk.

Papír kávészűrő: Ennek két fajtája létezik: a képen is látható népszerűbb darab, 10 mikronos pórusnagysággal és a vendéglátós kávégépekben használatos, ún. in-line szűrő, ami már 1 mikronos. Természetesen ez még mindig rendkívül sok mindent át fog ereszteni, de legalább az élősködőket és nagyobb baktériumokat megakasztja. Nagy előnye, hogy baromi olcsó, bár inkább pszichológiai jelentősége van. Hiszen a veszélyesebb mikroorganizmusokat és nehézfémeket nem tudja kiszűrni, de legalább a látható szennyeződéseket és a zavarosságot okozó lebegő részecskék java részével elbánik, ami miatt oly sokan nem innák meg a talált vizet. Egy dolog biztos: bármilyen más víztisztító metódust akarunk a későbbiekben majd bevetni előszűrésre mindig szükség lesz. Magyarán ártani nem árt, ha van nálunk! És mivel papírból készül más funkciója is akadhat a tábor körül: tűzgyújtás, egészségügyi célok, vagy összegyűrve, ruha alá szigetelőanyagként, stb.

0,5 mikronos biodízel szűrő: Ez egy szintetikus szálakból szőtt zsákocska. Hasonlóan működik, mint a porszívók HEPA filterje. A HEPA szűrők igaz, hogy lemennek 0,3 mikron nagyságú áteresztőképességig, csak sajnos azok levegő szűrésére vannak kitalálva. Tehát folyadék tisztítására nem igazán alkalmasak. A 0,5-ös biodízel szűrő viszont sok mindent képes eltávolítani a vízből. Olyan fajokat is, mint pl. a vérhas fenegyerekét, a Shigella dyseneteriae-t, vagy az antrax alapját adó Bacillus anthracis-t, netán a hírhedt legionárus betegség okozóját, a Legionella pneumophia-t, vagy a még ismertebb Staphylococcus Aureus-t, Streptococcus- és Salmonella fajokat. Tehát már egy jóval nagyobb biztonságot ad, kis költség mellett. Akik pedig a túráikra szoktak magukkal vinni kézfertőtlenítő sprayet, azoknak még azt sem kell megvárni, hogy hazaérjenek és kitisztíthassák a szűrőalkalmatosságukat. A vízszűrés befejeztével fordítsd ki a zsákocskát, permetezz rá kézfertőtlenítő folyadékot és akaszd fel egy ágra! Újbóli használata előtt öblítsd ki egy kicsit, hogy megszabadulj a fertőtlenítést végző vegyszerektől és újra használatra kész. Otthon jöhet az alaposabb tisztítás. Ne súrold és dörzsöld, hogy ne roncsold a szálakat! Szimplán tedd hipós vízbe, majd alaposan öblítsd ki!

Kombinált szűrőeszközök: vízszűrő szívócső, víztisztító kulacs:
Előnyeik:
- egyszerűen és gondtalanul juthatunk tiszta vízhez
- a kisebb méretűek valódi szükségszűrőként használhatóak
- az aktív szénnek köszönhetően megbirkóznak sok vegyülettel is
- sokáig használhatóak
- alacsony karbantartási igény
- nincsen káros maradványanyag
- azonnal iható víz
- nem igényelnek üzemanyagot (tűzifa, áram, stb.)
Hátrányaik:
- drágák
- sérülékenyek
- eltömődésre hajlamosak, különösen zavaros víz szűrésekor
- némelyikük kimondottan nagy és nehéz
- terepen csak nagyon kevés változat szervizelhető vagy javítható

Hordozható fordított ozmózisos víztisztító pumpa: Sótalanításra lett kifejlesztve tengerészeti egységek mentőcsónakjaiba. Tehát még a tengervizet is ihatóvá teszik számunkra. A 0,0001 mikronos szűrőmembrán pórusmérettel már tényleg nincs mitől tartani. Azon csak a Jóisten meg a vízmolekula fér át! A gond inkább az, hogy baromi lassan lehet vízhez jutni vele: 40 nyomás/perc melletti kitartó izommunkával kevesebb, mint egy liter vizet kapunk egy óra alatt.


Aktív szén lekötés

Másra is használható: fogmosásra, fogfehérítésre, mérgezés ellen, hasmenés megszüntetésére vagy csökkentésére, stb. Az aktív szénpor legegyszerűbb használati módja az, amikor szimplán a vízbe adagoljuk és hatni hagyjuk. Az eljárás részletesen a következő: ökörszabály, hogy egy mokkáskanál 1 L víz megtisztításához elegendő. A terepre kiérve az extra tasakba vizet merítesz a vízforrás egy kevésbé zavaros helyéről, beledobod az egy csapott túrakanálnyi aktív szénport és jól összerázod. Ezt az időközönkénti rázogatást 15 percig kell ismételni. Vagyis 5-6-szor kell alaposan felráznod 2-3 percenként, hogy a móka végére érj! Ezután hagyod állni még tíz percig, majd előveszed a kávészűrő papírt vagy a fél mikronos biodízel szűrőt és kinyitod a vizes-tömlődet! Beilleszted a szájába a kéznél lévő szűrőt és lassan átfejted a tasak víztartalmát a tömlőbe! Lezárod és kész!


Víztárolás és szállítás

Alapok

A vizet meg kell óvni rengeteg dologtól (szagoktól, szennyeződésektől, kórokozóktól, hőhatástól – (fagyás miatti ihatatlanná válás vagy épp párolgási veszteség és élvezeti érték csökkenése), egyben kell tartani (hiszen másképp szállíthatatlan nem úgy, mint egy szilárd halmazállapotú tárgy) valamint arra is figyelni kell, nehogy elszivárogjon és más felszerelésünkben tegyen kárt vagy ideiglenesen használhatatlanná tegye azt!


Víztároló eszk6zök kiválasztása

Kritériumok:

Kapacitás
Szigetelés
Anyagellenállás
Anyagoldódás
Súly
Kinézet, szín


Víztároló, hordó eszközök

Kulacs

Rengeteg formájuk létezik.  Létezik a puhább falú HDPE-ből készült változattól a titánig minden.  Javarészt 0,5-1 l közötti űrtartalommal rendelkeznek. Súlyban és tartósság terén hatalmas eltérések mutatkozhatnak alapanyagtól és gyártótól függően.


Vizes tömlő

Túrázás során csakis a hátizsákon belül (ha van erre a célra külön kialakított becsúsztatható zseb, akkor ott) érdemes tárolni. Tartósság terén mindaddig nem mutatkozik probléma, amíg védett helyen tároljuk (értsd a táska erre kialakított rekeszében), hiszen a jó minőségű műanyagtömlő nem fog egyhamar lebomlani. Azonban egy vízzel megtöltött tömlő mechanikai behatásra szét fog robbanni - ha éppen tele van. Ez puszta fizika és a folyadékok összenyomhatatlanságából következik. És azt se felejtsük el, hogy hogyan és mit pakolunk a hátizsákba! Nehogy véletlen kivágjuk vagy kiszúrjuk a tömlőt! Űrméretük nagy arányban a másfél litertől a 3L-ig terjed. Hőszigetelésük a vizes-tömlőknek egymagukban nincs. Vagy a párnázott huzattal érhető ez el vagy a hátizsákba ügyesen való pakolással és annak hátrendszerével. Súlyban szinte mindig a kulacsok alatt vannak. Legnagyobb problémájuk, hogy a rendelkezésre álló vízkészlet menet közben nem ellenőrizhető.


Összehajtható tartály

Két csoportja ismert: a nagyméretű tasakok, amiket füllel láttak el és a puha-falú tartályok, amiket üresen összehajthatunk. Űrtartalomban a 2L-estől egészen a 20L-esig terjed. A tasakok jellemzően kisebb térfogat-tartományban mozognak a terhelhetőség miatt. Viszont ezek előnye a gyári fülek, amik megkönnyítik a mozgatást. Nem úgy, mint sok összehajtható tartály esetében, ahol ez a kiegészítő hiányzik. Eltérés a két csoport között a fal kialakításában és annak vastagságában van. Alapanyag gyanánt felhasználnak PVC-t, LDPE-t vagy HDPE-t. A PVC-ből készültek kisebb hőtartományt viselnek el (-4°C-tól +30°C-ig), míg az LDPE és HDPE változatoknál ez az érték -40-től +80°C-ig terjed. Gazdaságosság és a súlycsökkentés miatt ez az eszköz is a lehető legvékonyabb, ezért sérülékeny - leginkább a tasakok. Hőszigetelésről itt sem beszélhetünk. Szagot keveset ad át a víznek, azonban az oldott anyagokat és kemikáliákat továbbra sem kedveli. Jobb kijelölt vízforrásból vételezni a vizet. Töltésük és tisztításuk nem minden esetben egyszerű, mert az igaz, hogy nagyobb méretű nyílással rendelkeznek, mint a tasakok, azonban méretükhöz viszonyítva ez még mindig nem elég, hogy a teljes kezünk beférjen. Vízvétel jól szabályozható a kis átmérőre szűkített kupakoknak köszönhetően. Nincs fröccsenés vagy párolgás miatti veszteség. Súlyuk 100-200g körüli.


Összehajtható vizes tasak

Max. 2 l. Megtöltve nehezen kezelhető és sérülékeny. Ösvényen gyalogolva sem igazán használható. Túlélő helyzetben az ideiglenes táborhelyen jól használható az esetlegesen szűkös vízforrások tárolására és kezelésére. Anyaguk egyszerű nejlon/polietilén. A jobbak már BPA mentesek. Viszont ez az jelenti, hogy sérülékeny, megtöltve bizonytalan fogású, nehezen kezelhető és hőszigetelés sincs. Azonban léteznek olyan változatok, amik már nem csak víz tárolására alkalmasak, hanem más italokat is tölthetünk bele. Szagokra és oldott anyagokra kevésbé érzékeny. A forrót nagyon nem szereti! Töltésük és tisztításuk nehézkes a keskeny szájuknak köszönhetően. Viszont zárható! Ezzel nagyban csökkenthető mindennemű veszteség és ha muszáj menni, akkor biztonságosabban szállítható a vizünk. Vízvétel jól szabályozható. Súlyuk mindössze 20-50g közötti.  Zárómechanizmusuk többféle lehet. Vannak, amik egy egyszerű üdítős-palack kupakjához hasonlatosan menetesek. Mindenféle nyílás nélkül. És vannak az ivószeleppel ellátottak.


Vászontál

Egy túl méretes müzlis tálhoz hasonlító víz-hatatlan vászon, amit fülekkel láttak el. Űrtartalomban 4L-től indulnak úgy cirka 8L-ig. Csak a vízforrás és a tábor közötti vízhordózásra lehet használni. Egy ember egy napi javasolt teljes vízfelhasználását (ivás, tisztálkodás, mosogatás, mosás) képes lefedni a tábor körül. Általában szimpla falúak, PU bevonatú nejlonból. Ebből kifolyólag a klór alapú vízfertőtlenítőket kevésbé tolerálják. Mechanikai behatásokat nagyon nem szereti. Napra téve gyorsan átmelegíthető a tartalmuk. A tetejét érdemes lefedni valamivel használat közben, hogy a vizet megóvjuk a szennyeződésektől, rovaroktól, párolgástól, stb. Töltésük és tisztításuk könnyű a nagy, nyitott felületnek köszönhetően. A rendelkezésre álló vízmennyiség könnyen ellenőrizhető. Viszont nagy melegben a párolgási veszteség jelentős lehet, mert nem zárható. Ráadásul könnyen kiboríthatjuk, de még vízvételezés közben is számolhatunk némi fröccsenési és csöppenési veszteséggel. Súlyuk kb. 100g körüli.


Vászonvödör

Ezek az eszközök nagyon hasonlatosak a vászontálakhoz. Természetesen az űrtartalmuk nagyobb. Ez 8 és 20L közötti mennyiséget jelent. Az ebből fakadó nagyobb terhelés miatt vannak eltérések a kialakításukban a vászontálakhoz képest. Elsősorban az anyaguk jóval erősebb TPU bevonatú nejlon (ez az a gumis tapintású nejlon), de léteznek teflonbevonatú 1000D Kordurából készültek is. A TPU (termoplaszt-uretán) bevonatnak két változata létezik. A poliészter és a poliéter bázisú. Amikor a kopásállóság, behatásokkal szembeni ellenállóság és a kemikáliáknak való ellenállás a lényeg, akkor az elsőt érdemes választani. Ha mikrobák vagy hidrolízis (gyenge savak vagy lúgok sói elnyeletése vízben) elleni magas ellenállóság és nagyon alacsony hőmérsékleten is jó rugalmasság a lényeg, akkor a másodikkal kell számolni. Sokszor a vödör peremét megerősítik vagy merevítést varrnak bele. Természetesen az erősebb és több anyagból fakadóan nehezebbek és nem lehet olyan kompaktra hajtogatni őket, mint a tálakat. Viszont bevonatuk a használat során bekövetkező hatásoknak jobban ellenáll. A forma, az anyag és a kialakítás miatt továbbra is nehezen kezelhető. Csak rövid távú szállításra alkalmas és az sem menet közben. Ez az űrtartalom növekedésével arányosan növekszik. Hőszigetelés továbbra sincs, bár több dupla falú változattal találkozni. Viszont mivel itt nem beszélhetünk vákuumról, ezért hővisszatartó hatása elhanyagolható. Töltésük és tisztításuk könnyű a nagy, nyitott felületnek köszönhetően. Vízmennyiség itt is jól szemmel tartható, azonban a nagyobb felület miatt még jelentősebb párolgási veszteséggel kell számolni. Kiborulásból, fröccsenésből és csöppenésből eredő veszteségek itt is fennállnak. Vízvétel meréssel vagy merítéssel ajánlott. Az öntés csúnyán végződhet a képlékeny falának és a meglóduló víztömegnek köszönhetően. Súlyuk 200-300g körüli.


Merev-falú kanna / konténer

Több helyet foglalnak még üresen is. Viszont cserébe egy jóval erősebb és a környezeti behatásoknak ellenállóbb tárgyat kapunk. Nem utolsó sorban a masszívabb szerkezet miatt ebben a csoportban nem ritkák a 35-40L-es változatok sem! Űrtartalomban ritkán is mennek 5-10L alá. Vagyis itt már valóban beszélhetünk tárolásról. Anyaguk továbbra is túlnyomó többségüknél polietilén - természetesen BPA mentes. Viszont formagazdagságuk szinte határtalan. A jó dolog bennük az, hogy merev faluknak köszönhetően még a nagyobb űrtartalmúakat is könnyebb kezelni, mert jó fogás kínálkozik rajtuk. Persze a súly miatt itt már többnyire nem is csak egy fogantyú van kialakítva, hanem több fogási pozíciót is kínálkozik.. Hőtartományban ez is nagyjából a -40 és +80 Celsius fok közötti értéket tolerálja. Mechanikai behatásoknak viszont jobban ellenáll. Persze mínusz negyvenben, kikeményedve ez is sérülékeny. Leginkább a varratok mentén fordulhat elő, hogy kireped. Hozzáadott szigetelő réteg ezeknél sincs. Azonban a műanyagok jó hőszigetelők. Tehát egy vastagabb falú változat, jól tartja a beletöltött víz hőmérsékletét, amennyiben nincs kitéve közvetlen napfénynek. Ez a katonai változat min. 2,5 mm-es falvastagsággal készül. Igaz a 20L-es verzió 2,3kg. Viszont ez már szinte elpusztíthatatlan. Színváltozatok itt aztán a fehértől a feketéig teljesen lefedik a palettát. A gond az, hogy ezek nem áttetszőek, ezért nehéz szemre leellenőrizni, hogy mennyi folyadékunk van még. Az viszont igaz, hogy így a víz tovább eltartható, mert nem szereti a közvetlen napfényt és hőt. Olajnak, zsíroknak és kemikáliáknak jobban ellenállnak. Főleg a katonai minősítést kapott változatok. Tehát biztonságosabban tárolhatjuk az éltető folyadékunkat és kezelhetjük víztisztítókkal, amennyiben az szükséges. Némi szagot adnak a víznek, de ez nem jelentős vagy zavaró. Töltésük és tisztításuk könnyebb, mint az összehajtható változatoké, de még így is akadnak olyan pontok, amit csak erre a célra tervezett eszközzel fogunk elérni. Vízvétel jól szabályozható. Sok kanna rendelkezik szeleppel is az egyenletes öntés végett. Jól zárhatóak, nincs párolgási vagy egyéb veszteség. Sok kiegészítő vagy épp adapter is csatlakoztatható hozzájuk a precízebb vízkezelés érdekében. Súlyuk 300g-tól egészen 2,5kg-ig változik.


Termosz

Rozsdamentes termoszok amiknek a két fala között vákuum van, ezért nincs ami közvetítse a hőleadást vagy épp a hőfelvételt. A zárómechanizmust fedő kupak egyben bögreként is funkcionál. Télen vagy hideg égövi területen mindig kesztyűben fogjuk meg az acél termoszokat! Ugyanis a vákuumnak köszönhetően a külső fal nem fog átmelegedni és -30 fokban kellemetlen meglepetés érhet bennünket csupasz kézzel a palack után nyúlva. A tölthetőség már sokkal jobb, hiszen a zárófedelet lecsavarva egy jóval szélesebb töltőnyílás tárul fel előttünk. Tisztítani ugyan még ezt is csak üvegmosóval fogjuk tudni, de már legalább a befelé iránnyal kevesebb gondunk lesz. Tartósság terén verhetetlenek. Űrméretben két liter fölé nem mennek. Súlyuk jelentős: a fél kilót is könnyedén meghaladhatják. Cserébe viszont atom biztosan tárolják vízkészletet.


Használt anyagok

PET: poli(etilén-tere-ftalát), hőre lágyuló telített poliészter. Tehát a polietilén-tereftalát írásmód helytelen, mert nem polietilénről van szó, annak a jelölése PE. Olvadáspontja 200 Celsius fok felett van. Hidegtűrése jó. Valamint fúvásos technológiával olcsón lehet üreges tárgy készítésre alkalmazni. Emellett a gáztartó képessége is jó. Ez miatt terjedt el, mint szénsavas üdítőital tároló. Mechanikai behatásoknak jól ellenáll. Rendkívül kopásálló. Gyári állapotában kiváló átlátszósággal rendelkezik - ezért is lehet tűzgyújtáshoz lencseként alkalmazni. Létezik olyan formája (MPET), amely alumíniummal bevonható. Ebből készülnek a rugalmas élelmiszer csomagolóanyagok és a hőszigetelő anyagok, mint pl. az 'emergency space blanket'. Jó ellenálló képessége van, ami azt jelenti, hogy gyengébb savakat, lúgokat, stb. jól tűri. Vagyis izotóniás italokat remekül lehet benne kikeverni saját recept alapján. A víztisztító tabletták klór vagy jódtartalmát már kevésbé szereti. Persze ezek nem olyan őrült koncentrációt jelentenek, de hosszútávon felhalmozódhatnak. Annyi mára bizonyossá vált, hogy a PET palackokat csak egyszer volna szabad használni piaci forgalomban - tehát tisztítása és újratöltése tilos -, mert a polimer réteg károsodásával rákkeltő anyagok jutnak a benne tárolt folyadékba. A másik probléma ezzel a jószággal az előállításához használt katalizátor, az antimon-trioxid. Erről már egyértelműen kimutatták, hogy hosszútávon nagyon csúnya dolgokat képes művelni: bőrirritáció, légzési panaszok, vetélés, az újszülöttek visszamaradott fejődést mutatnak, stb. Persze olvasni tanulmányokat százával az interneten, amikben próbálják megnyugtatni a nagyérdeműt, hogy végfelhasználó esetében nincs olyan mennyiségben jelen az antimon-trioxid, hogy az ilyen komoly gondot jelenthetne. Haha És akkor az endokrin rendszerre gyakorolt hatásáról még nem is beszéltem! Ha mindenképpen mérgezni akarod magad, akkor keresd a palack alján a fenti jelölést! Túra vagy katonai felszerelés ritkán készül ebből a műanyagból, inkább az üdítőital és ásványvíz palackozók használják, de ER esetén megteszi.

HDPE: High density polyethylene (nagy sűrűségű polietilén). Ez is egy hőre lágyuló műanyag. Vicces, mert sűrűsége nem sokkal van az LDPE-jé fölött mégis lényegesen jobb mutatókkal rendelkezik. Keményebb és opálosabb is, mint bratyija. 110°C-t még elviseli. Olvadáspontja egyébként 130 fok. Csak óvatosan, mert petróleumból készül és gyúlékony. Hőtágulása nagy. Időjárásnak is kevésbé ellenálló (leginkább az UV sugárzást nem komálja), ezért adalékanyagokkal teszik ellenállóbbá. Plusz nehéz ragasztani, így hegeszteni szokták. Erről könnyen felismerhető. Továbbá oxidálószereket csak rövidebb ideig viseli el. Vagyis kémiai víztisztítás kilőve. Poén, hogy minden mást jól tűr. De, hogy jót is mondjak róla -100°C-ig vígan használható és egyike a műanyagoknak, ami biztonságosan használható élelmiszerrel vagy itallal érintkezve. A biztonság kedvéért azonban itt is meg szokták jegyezni, hogy inkább egyszer használatos a szintén jelenlévő antimon-trioxid miatt. A több, mint 30 millió tonna fölötti éves előállításával a második helyen van. Szóval nem lesz nehéz találni egyet, ha szükség lesz rá. A fenti logóval könnyen beazonosítható. A hétköznapokban vizes tasakok és vizes tömlők készülnek ebből a fajta műanyagból - meg a híres Tupperware.

PVC: (poli(vinil-klorid)), hőre lágyuló műanyag. A harmadik legnagyobb mennyiségben előállított polimer a polietilén és polipropilén után. Létezik szilárd és rugalmas fajtája. Utóbbit lágyító anyagok hozzáadásával érik el. 70-80°C-ig ellenáll a hőnek. Az az fölötti hőmérséklet azonban rohamosan csökkenti a mechanikai jellemzőit és a méretstabilitást. A használhatóságának alsó hőmérséklethatára -25°C (a szilárd változatára igaz). Ez alatt túlságosan rideggé válik és könnyen törik - tehát sarkköri expedíciókra már kilőve. Pedig kitűnően ellenáll hígítóknak, magas koncentrációjú savaknak, alkoholoknak, bázisoknak és ásványi olajoknak. Oké vízhordózás szempontjából ez nekünk kevésbé fontos. Viszont jól ellenáll növényi olajoknak és oxidáló anyagoknak! Ez már szempont lehet, amikor víztisztító tablettákat akarunk alkalmazni. Ugyanis a klór és a jód is a halogének táborába tartozik, amik oxidálószerek. Ezért is használnak Amerikában és Kanadában ivóvíz rendszerek kiépítésére PVC-csöveket. Időjárásálló és viszonylag tartós anyag, aminek létezik fiziológiailag semleges változata is - ez érintkezhet élelmiszerekkel is. Manapság már vannak fenntartások vele kapcsolatosan az előállítása során alkalmazott nehéz fémek illetve ftalátok miatt. Ezek kioldódása nem bizonyított, hiszen fizikailag kötődnek a PVC-hez létrehozása közben. Azonban a kigőzölgéssel kapcsolatban már svéd és dán kutatócsoportok is előálltak mérhető eredményekkel, ami az endokrin rendszerre volt hatással - főleg fejlődő szervezetben. Leginkább a nagy, víztartályokat, konténereket készítik ebből. A PVC-ből készült tárgyakon a fenti logó látható. Ha nincs nyomtatott betû, a 3-as számból akkor is tudhatjuk, hogy PVC-vel van dolgunk.

LDPE: Low densitiy polyethylene (alacsony sűrűségű polietilén) szintén egy polimer. Jó ellen állóképességet mutat 60°C fokig bármilyen anyagnak, kivéve erős oxidálószereket. Vagyis víztisztítók kilőve. 80°C fokig biztonságosan használható víztárolásra és -szállításra. Hasonló mutatókkal rendelkezik egyébként, mint a HDPE, persze nem olyan erős. Tehát kisebb kapacitásra lesz használható. Áttetszőbb, mint testvére, ami jól ellenőrizhetővé teszi a rendelkezésünkre álló mennyiséget. Többnyire vizes tasakok, összehajtható palackok vagy vizes tömlők készülnek belőle, de szükség esetén bármilyen LDPE műanyagot használhatunk víztárolásra, hiszen engedélyezve van élelmiszerrel való érintkezésre. A négyes számról azonosíthatod be, ha egy ilyennel akad dolgod.

PP: polipropilén, szintén egy hőre lágyuló polimer, azonban szokatlanul ellenálló számtalan kemikáliának. Mindamellett, hogy kemény, igen rugalmas is és azon műanyagok egyike, ami nagyon jó értéket mutat anyagfáradás terén. Nem csak palackokat készítenek belőle, de az outdoor iparban számtalan alá-öltözet is ebből kerül szövésre. Olvadáspontja 160-170°C körül van. Alapból opálos, de még így is jó ellenőrzést biztosít az italmennyiség felett. UV-állóságát növelendő különböző adalékanyagokat kevernek hozzá a gyártás során. Fényes, majdnem zsíros tapintású. 2008-ban Kanadában egyes laboratóriumi eszközökből mutattak ki oleamid és némi alumínium kation kioldódást. Semmi egyéb - egyelőre. Érdekességképpen a Rubik kocka matricái is ebből vannak a magas kopásállóságának és jó piszok taszító hatásának köszönhetően. Valamint az új-zélandi és az amerikai hadseregnek is ebből készül a hideg időjárásra kifejlesztett alá-öltözete (ECWCS), de a híres Under Armour cég is ebből dolgozik nem egy alá-öltözetéhez. Az ötös számról ismerhető fel az egyik legbiztonságosabb műanyag ivóeszköz alapanyag.

Egyéb: Az utolsó műanyagjelölés többféle végterméket foglal magába én azonban eggyel szeretnék kiemelten foglalkozni itt. Ez pedig a copolimer. Már egy ideje a piacon van a Tritan copolimer névre hallgató jószág, ami a Nalgene palackok alapanyaga. Az az Eastman gyártja, aki Eastman Kodak néven fényképészeti eljárásokhoz való kemikáliákkal kufárkodott a II. Világháború után. Persze a háború alatt sem unatkozott a fejlesztő részleg. Akkor álltak elő ugyanis az RDX-szel. Ismertebb nevén a T4-gyel, ami egy harcászati robbanóanyag. Nos, visszatérve a Nalgene alapanyagához! A sztori a Nalge Nunc Internationaltól indult, aki labormunkákhoz gyártott műanyag eszközöket. A '70-es években ez a terméklista a Thermo Scientific Nalgene névvel volt elérhető. Akkoriban még HDPE-ből és Lexan-ból. Már ekkor is rengeteg turistánál népszerű volt és boldog-boldogtalan próbálta rátenni a kezét egy ilyen jószágra, mígnem a vállalat elnöke, Marsh Hyman kapta rajta saját fiát, hogy cserkészeten Nalgene motyót használ. Ekkor jött az ötlet és a cég betört az outdoor piacra. A '90-es évekre polikarbonátra váltottak, ám az utóbbi években kezdték bírálni a terméket egy titokzatos anyagkiválás miatt. Ez a biszfenol A (BPA). Erre a cég visszavonta a polcokról a jó öreg polikarbonátot és az Eastman Chemical Company-val karöltve piacra dobták a Tritan copolimer fantázianevű alapanyagból készült, BPA-mentes Nalgene palackot. Ez már az elpusztíthatatlanság határát súrolja és kemikáliákkal szemben is sokkal ellenállóbb, mint eddigi "rokonai", de továbbra is áttetsző, így a vízmennyiség könnyen szemmel követhető. Durva expedíciós körülmények közé és hardcore urban survival-osoknak ajánlott! ;) A copolymerek egyike az ABS rövidítéssel bíró is, amiből a LEGO készül. Azt hiszem új időszámítás kezdődik műanyag fronton. Mivel a fenti kategóriákba nem besorolható, ezért a 7-esbe került.

Alumínium:  kemény anódízalt alumíniumok, amiket az edényeknél már említettem szóba jöhetnek itt is. Felületük az alumíniumot fedő természetes oxidrétegnek köszönhetően nagyon sok anyagnak ellenáll, akár erős oxidálószereknek is. Persze nem komálja hosszútávon, de nem fogunk belehalni a kioldódó alumínium-oxid mennyiségébe. Hőtartományról nincs értelme beszélni, mert te hamarabb fagysz vagy sülsz meg, minthogy az alu kütyüddel történne bármi is. Tehát ez az alapanyag már a forralásos víztisztítási módszert is lehetővé teszi. Azonban ez már nem átlátszó, tehát csak kinyitva nagyjából lehet megmondani, hogy mennyi lötyög még a palackban. Vannak, akik a kioldódó Al mennyiség miatt aggódnak, de már mondtam, hogy ez nem számottevő.

Rozsdamentes acél: Kemikáliáknak, külső behatásoknak jól ellenáll. Azonban az oxidáló szereket nagyon nem szereti. Érdekes, hogy a halogéneket említettem, mint oxidálószereket. A nevüket a görög 'sóképző' szóról kapták, ugyanis fémekkel sókat képeznek. Szóval rozsdamentes acél víztároló alkalmatosságot birtokolva inkább válasszuk a forralásos procedúrát a víz ihatóvá tételére. Nem halunk meg egy kis vasoxidtól (rozsda), de miért tennénk tönkre a felszerelést, ha nem muszáj? Szintén nem átlátszó, így az eszközt kinyitva kell ellenőrizni, hogy mennyi éltető nedűnk maradt még. Több neves gyártó is foglalkozik ultralight stainless steel palackok gyártásával, tehát szerepük nem elhanyagolható.

Titán: szinte mindenre rezisztens, a hőt kevésbé vezeti jól vagyis nem fog az ital könnyen melegedni benne, főleg egy neoprén tokkal megspékelve. Hőtűrő tartomány brutális. Tartósság extrém.


Tévhitek

Kristálytiszta folyó- vagy patakvízből nyugodtan lehet inniNEM - útközben bármi beszennyezhette. Ha az álló és a folyó víz között kell választani, akkor az utóbbit részesítsük előnyben.
A hóevéssel is pótolhatjuk vízigényünket - NEM - A hó felolvasztásához rengeteg testhőre van szükség, ami egyrészt folyadékveszteséggel jár, másrészt hipotermiához is vezethet. A hó továbbá beszennyeződhet már a levegőben. Mindig próbáljuk meg valahogyan felolvasztani a havat fogyasztás előtt! A régóta álló hó / jég is eléggé szennyezett lehet, ezért mindenképpen tisztítsuk, szűrjük meg használat előtt. 
Egy kis tengervíz nem ártNEM - már egy nagyon kevés mennyiség fogyasztása is gyors dehidratációhoz vezet és akár hamarabbi halált okozhat, mintha egyáltalán nem inna vizet az ember. A testünk hűtésére használhatjuk, de sose igyunk belőle!
A vizelet megivása megakadályozza a dehidratációt  - NEM - Vészhelyzet esetén 1-2-szer éppen lehet inni belőle, de ne felejtsük el, hogy a vizelet a káros anyagok eltávolítására szolgál a szervezetünkből. A vizelet nagyrészt ugyan vízből áll, de egy dehidratált szervezetben az aránya egyre csökken. Minél többször utasítjuk a szervezetünket ugyanazon anyagok megemésztésére, annál hamarabb kerülhetünk bajba, míg végül a test megadja magát, a létfontosságú szervek leállnak és bekövetkezik a halál. A dehidratáció egyik első jele a vizelet színének sötétedése.


Vízben őshonos mikroorganizmusok

Leptospirosis: egy baktérium, fertőzött állati vizeletből, vagy ivarszervi váladékból jut a vízbe. Emberbe bőrsérüléseken, szájon, szemen át juthat a szervezetbe.  Influenzaszerű tüneteket okozhat, a komolyabb formái akár vese elégtelenséghez, vagy szív károsodáshoz is vezethetnek.
Bilharzia: élősködő féreg mely lassan folyó édesvizekben tenyészhet. A bőrön át léphet be a szervezetbe, és a bélrendszerben telepszik meg. Viszketést, asztmás rohamokat, májnagyobbodást, húgyúti irritációt okozhat. 
Kolera: hasmenést okoz (ezáltal fokozott dehidratációt), lázat, súlyos esetben beáll a halál. Giardia nevű élősködő okozta fertőzés, hasmenést, kiszáradást, és altesti görcsöket okoz. Gyakori Ázsiában, Amerikában, Afrikában. Hepatitis A-t, és E-t okozó vírusok, továbbá idegi károsodást, bénulást okozó testvérkéik.
Élősködő férgek különböző fajtái: Egyesek akár 6m-esre is megnőhetnek. A véráramba bejutva az agyig is elvándorolhatnak, ahol növekedésnek indulva… Néha véres a vizelet jelenlétük miatt.


Házi gyógymódok élősködőre, ha nincs megfelelő gyógyszer

Igyál meg egy liter sós vizet! Ismételni nem szabad! 
Rágj össze és egyél meg, vagy két cigarettányi, finom dohányt. 24 óránál hamarabb nem ismételheted meg. 
Igyál meg két evőkanálnyi paraffinolajat. 24 óra múlva ismételhető újra 
Étkezéskor egyél erős paprikát. 
Esetleg tömény alkohol is hatást érhet el. 
Hasmenést fertőzött víz, vagy étel fogyasztása okozza. A következőket próbálhatod ki: 24 órán keresztül csak folyadékot fogyasztani. Kétóránként igyál meg egy csésze különösen erős teát. A benne lévő tannin megteszi a hatását. Ha nincs teád akkor a keményfák (lombhullató) belső kérgét forrald két óráig, majd az így készített borzalmas szagú, és ízű főzetett idd meg két óránként. 
Készíts egy masszát elporított mészkő, faszén, vagy száraz csont és tiszta víz felhasználásával, és minden második órában vegyél be belőle két evőkanállal. Citrom, narancs, egyéb hasonló gyümölcs fehér gerincét is belekeverheted. Házi gyógymódok élősködőre, ha nincs megfelelő gyógyszer:
Esetleg kifacsart alma húsát is az értékelhetőbb íz miatt.
Tünetek megszűnése után igyál sok vizet.