Mindig ügyelni kell arra, hogy a kötszernek a sebbel érintkező oldala steril maradjon, azt kézzel sem szabad érinteni. A kötés ne legyen túl laza (mert akkor nem látja el a védő funkcióját) illetve túl szoros sem, mert akkor alatta fáj, megduzzad a seb, és a sérült testrész vérellátási zavarát, helyi szövetelhalását is előidézheti. A sikeres elsősegélynyújtás után a végleges sebellátás már szakember feladata (kivéve a jelentéktelen mértékű, tiszta vágott illetve horzsolásos sebeket), ezért mielőbb orvoshoz kell juttatni a sérültet.
A kisebb sebek illetve felületi horzsolások vérzése hamar eláll, de kötözésre ezeknél is szükség lehet. Ezekre az ún. fedőkötés kerül, amely megvédi a sebet, a sérült bőrfelszínt a szennyeződésektől, illetve attól, hogy a fertőző kórokozók számára utat nyisson a szervezet belseje felé. A seb környékének fertőtlenítése után steril géz- (mull) lapokat kell helyezni a sérült területre, úgy, hogy azt teljesen fedjék be, és nyúljanak túl azon legalább két-két centiméterrel az ép bőrfelületre. Ragtapasz csíkokkal illetve gézpólyával rögzíthetők. Kezeken, ujjakon, lábakon, vagyis a hengeres testrészeken körkörös kötéssel a legjobb fedni a sérüléseket. A géztekercsből az alsó rétegeket körkörösen, a felsőket az ún. "kalászkötéssel", ferdén, nyolcasokban szokták feltekerni, majd újra körkörös rétegekkel zárják le. A gézcsík végeit ragtapasszal vagy csomózással rögzítik.
Intenzívebb vérzés esetén nemcsak a seb fedésére, hanem vérzéscsillapításra is szükség van. A legveszélyesebb az artériás vérzés, amelyet az élénkpiros színéről és intenzív, a szív ritmusa szerinti kilövelléséről lehet megismerni. A mielőbbi vérzéscsillapítás ilyenkor életfontosságú, a hivatásos segítők megérkezéséig az elsősegélynyújtónak kell megkísérelni. A sérült nyugalomba helyezése, a sérült testrész felemelése után a megsérült artéria szívhez közelebb eső ép szakaszát a környezetében lévő csonthoz nyomva az ún. artériás pontokon lehet csillapítani a vérzést. Ilyenkor nyomókötésre van szükség: a sebet összegyúrt gézgombóccal vagy géztekerccsel lehet tamponálni, és ezt kell géztekerccsel (a fedőkötéshez hasonlóan kalászkötéssel illetve körkörösen) rögzíteni. Ha ez a nyomókötés átvérzik, nem szabad lecserélni (legalábbis a sebészeti, szakszerű ellátásig semmiképpen sem) hanem újabb gézgombócot kell a tetejére pólyálni. A vénás vérzés sötétvörös, nem spriccel, hanem egyenletesen folyik. Ennek ellátása is nyomókötéssel történik.
Érszorításnál: Az érszorítót lehetőség szerint megemelt végtagon használjuk. A seb felett helyezzük el a szív irányába, minél közelebb a sérüléshez (de nem az ízületekre és azok közvetlen közelébe - ezeken a helyeken nagy mennyiségű ideg található, melyek megsérülhetnek). Ruhán, kötésen vagy egyéb szövetanyagon keresztül használjuk. Rendkívül fontos az információ közlése az elszorítás kezdeti időpontjáról. Az elszorított végtagot nem mozgatjuk és hűtjük. A helyesen elszorított végtag halvány színű és hideg, nehezen kitapintható pulzussal.
A fejsérülések esetén az ún. sapkakötés védi legjobban a sebet. Ehhez gézlap és két géztekercs szükséges. A sebet fertőtlenítés után a gézlappal fedik le, majd a sapkakötéssel
rögzítik. Az egyik géztekerccsel a homlok és a tarkó körül néhány körkörös menetet készítenek, majd a másik tekercs végét ezen rögzítik és a fejtetőn keresztül előre-hátra mozgatva fedik be a
fejtetőt ennek csíkjaival, úgy, hogy minden rétegnél a másik pólyával rögzítik. A végén újabb körkörös rétegekkel fejezik be és a pólya végeit csomóval rögzítik. Akkor jó az ilyen sapkakötés, ha
védi, fedi a sérülést, de nem szorít, kényelmes, és ha kell, egyben leemelhető a fejről.
Állkapocs-, orr-, fülsérüléseknél, általában ott, ahol a kötözésnél valamilyen testrészt ki kell kerülni, az ún. parittyakötés a legalkalmasabb. A sebet ennél is egy steril
gézlappal fedik be, majd ennek rögzítéséhez egy géztekercsről letekernek egy kb. 60 cm-es darabot és félbehajtva hosszában kettévágják, úgy, hogy a közepén egy, a sérülés nagyságának megfelelő
rész egyben maradjon. Ez kerül a sebet fedő gézlap tetejére, majd a kettévágott gézcsíkokat keresztben vezetve rögzítik a kikerülendő testrész (fül, arc, fej) túlsó oldalán.